Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Emberek hava 13. nap (2010.03.13 -16.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617 |
03.16 23:29:40 |
175903 |
[Severin fogadása]
- Természetesen. Egy szabad szobát előkészíttetek Önnek... *miért is ne engedné. Gyanakodhatna, hiszen Mor-Bain nő ki minden bokor mellől, bár most nincs oly hangulatban, s nem is hasonlítaná Corvus legnagyobb, burjánzó családját, gazhoz. Sok derék ember viselte már azt a nevet, így méltó a bizalom beléhelyezésére, ekként is cselekszik Morganus, aki van olyan jó emberismerő, hogy elválassza az első benyomás és szavak után a pelyvát az értékestől.*
- Abban biztos vagyok, bár nincs rá szükség. Kalmárok városában nehéz ugyan lovagnak lenni, de tartom magam azon elvemhez, hogy többet kell adni, mintsem elvárni, mi furcsának tűnhet egy anyagias világban. S mi azt a keveset, mellyel megáldattunk, úgy vélem, jó szívvel adjuk... *erről ennyit, számára már nem is idegen a betoppant Mor-Bain rokon. Bizalmas kérdésre kész hasonlóan megfelelni. Mintha csak ezer éve ismernék egymást...*
- Alexiusról? Nos, annyi bizonyos, hogy apródom ő nékem, bár kevesebbet látom, mintsem egynémely lovászlegényt a rendházban. Bár ez nem csak őt terheli, vagy mondjam úgy, terheli őt eléggé Corvus gondjainak súlya, hogy ne legyen elég ideje magára, prédikációimra, vagy unalmas fegyvergyakorlatokra... *Nem neheztel. Nem nagyon. Vagy csak annyira, hogy felsóhajtson a végén, kiadva feszültségét, mi gyűjt össze a gondolatra, hogy egy dologban nem fogalmazott pontosan.*
- Ami azt illeti, ezúttal személyes ügy is vezérelte tőlünk távolra: szerelem vezérelte Révbe, mely Távol van... Azt hiszem, említhetem a nevet, hiszen ha valóban rokona a kitavaszodó ifjúnak, az illatozó hölggyel is könnyen atyafiságba kerülhet: Chloe Lyen-Mort, ki szívét rabul ejtette, mire pályázott annak előtte, sok ősmágus és vahad. *Nem tudja, újdonságul szolgált-e, de a vénasszonyos pletykázással, legalább elégtételt vehetett azért, hogy szó nélkül hagyta otthon Arturius, mesterét. Nem túl lovagias gondolkodás, de Morganus bazsalyog gonoszul, mi jelzi, ezen tövisével, a világrend ismét helyreállt körülötte. És ő visszavedlik setétszárnyú angyalból, kedves, mindenek bácsijává...*
- Bár tudnom lehetne, más Mor-Bain családtagok hol s mibenlétében nem segíthetek, még Sziklaöbölben sem. Sajnálom... *Csak Arturiusról hallott, aki szintén nem ezt a földet tapodja már. Másról nem tud, illetve, a kusza család ügyeit akkor sem ismerné ki, ha egész életét kutatásának szentelné. Mert maga vékonyka családvonal sarja, mely törpül el nádként a Mor-Bain tölgy mellett, s ilyenkor hálát ad a sorsnak, így rendelte helyét az életben...*
- Egyéb? *kérdés vagy kérés, nyilván erre vonatkozik a hiányos mondat, mely nem türelmetlenségről árulkodik, inkább szól az oldott hangulatnak.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Severin Mor-Bain #289235 | 03.16 12:37:21 |
175466 |[Severin fogadása - Morganus az előtérben]
*Igazán hálás, amiatt, hogy nem várakoztatták meg túlzottan a Rendház
előterében magára hagyva, hanem igazán hamarjában sikerült találni
valakit, akinek módjában áll őt elégséges mértékben felvilágosítani,
illetve hatalmában áll kérésével és további sorsának intézésével
érdemben foglalkozni. Miután a Nagymester megérkezik és az őrség tagja
dolgát bevégezve visszatér őrhelyére, Severin illő módon köszöni meg a
segítségek, majd Morganus felé kissé meghajolva fogadja el a
kéznyújtást és a Nagymester határozott szorítású paroláját méltó módon
viszonozva mutatkozik be.*
-Részemről az öröm, amiért megismerhetem, Nagymester Úr! Severin Mor-Bain vagyok Ötbánya városából és őszintén remélem, hogy egyszer illő módon viszonozhatom a segítőkészséget, melyet ügyemben tanúsít.
*Természetesen eleget tesz Morganus meghívásának és követi őt abba az üres szobába, ahol reményei szerint zavartalanul beszélgethetnek majd.
Miután tehát a Nagymesterrel szemben kényelmesen helyet foglal, nem váratja meg Morganust a hosszas hallgatással, hanem belekezd mondandójának előadásába.*
-Magam is értesültem arról a sajnálatos körülményről, miszerint Arturius rokonom jelenleg nem tartózkodik a városban, ám biztos vagyok benne, hogy nyomós oka van távollétének. Ami engem illet, jelenleg nem áll módomban követni Őt Távolrévbe, így azon kéréssel fordulnék Kegyelmességedhez, hogy szíveskedjék számomra lehetőséget biztosítani, hogy rokonomat a Szellemlovagok rendházában várjam be. Magam is lovag lennék már néhány éve, így bizonyos vagyok afelől, hogy a rendházba való befogadást megfelelő mértékben lesz lehetőségem meghálálni.
*Lényegében ezen kérelme az, amit a nagymester előtt feltétlenül fel kellett tárnia és amennyiben Morganus beleegyezését adja a dologba, megkockáztat még egy kérdést.*
-Tovább szeretném arra kérni Önt, hogy amennyiben módja és lehetősége adódna rá, hozzon tudomásomra egynémely dolgot az ifjú Alexiust illetően. Őszintén érdekelne többek között az, hogy mit keres végső soron Távolrévben ahelyett, hogy Sziklaöbölben tevékenykedne, illetve kérem árulja el, hogy tudomása szerint maradtak-e rajta kívül Mor-Bainek sziklaöbölben, avagy mi lennénk a család ezen ágának utolsó tagjai.
*Mondandóját befejezvén Morganusra pillant és őszintén reméli, hogy a nagymester szolgál majd némi újdonsággal számára.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Impbőr vért
-Részemről az öröm, amiért megismerhetem, Nagymester Úr! Severin Mor-Bain vagyok Ötbánya városából és őszintén remélem, hogy egyszer illő módon viszonozhatom a segítőkészséget, melyet ügyemben tanúsít.
*Természetesen eleget tesz Morganus meghívásának és követi őt abba az üres szobába, ahol reményei szerint zavartalanul beszélgethetnek majd.
Miután tehát a Nagymesterrel szemben kényelmesen helyet foglal, nem váratja meg Morganust a hosszas hallgatással, hanem belekezd mondandójának előadásába.*
-Magam is értesültem arról a sajnálatos körülményről, miszerint Arturius rokonom jelenleg nem tartózkodik a városban, ám biztos vagyok benne, hogy nyomós oka van távollétének. Ami engem illet, jelenleg nem áll módomban követni Őt Távolrévbe, így azon kéréssel fordulnék Kegyelmességedhez, hogy szíveskedjék számomra lehetőséget biztosítani, hogy rokonomat a Szellemlovagok rendházában várjam be. Magam is lovag lennék már néhány éve, így bizonyos vagyok afelől, hogy a rendházba való befogadást megfelelő mértékben lesz lehetőségem meghálálni.
*Lényegében ezen kérelme az, amit a nagymester előtt feltétlenül fel kellett tárnia és amennyiben Morganus beleegyezését adja a dologba, megkockáztat még egy kérdést.*
-Tovább szeretném arra kérni Önt, hogy amennyiben módja és lehetősége adódna rá, hozzon tudomásomra egynémely dolgot az ifjú Alexiust illetően. Őszintén érdekelne többek között az, hogy mit keres végső soron Távolrévben ahelyett, hogy Sziklaöbölben tevékenykedne, illetve kérem árulja el, hogy tudomása szerint maradtak-e rajta kívül Mor-Bainek sziklaöbölben, avagy mi lennénk a család ezen ágának utolsó tagjai.
*Mondandóját befejezvén Morganusra pillant és őszintén reméli, hogy a nagymester szolgál majd némi újdonsággal számára.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617 |
03.14 20:18:42 |
174538 |
[Severin fogadása - Morganus az előtérben]
*Éppen egy levelet olvas. Ilyen állapotában zavarja meg a katona, ki jelentését teszi egy jövevényről, akiről sok minden nem derül ki, csak családi kötődése. Meg, hogy ő is, mint sokan mások, Arturiust keresi. ~Népszerű egy ifjonc, azt meg kell hagyni, mindenki őt akarja...~ mosolyodik el a gondolatra, s szinte már meg sem lepődik az események alakulásán.*
- Köszönöm. Máris megyek... *Sóhajt, feláll, a levelet összehajtja, s zsebébe süllyeszti. Az őr viszont levette a terhet válláról annyiban, hogy nem neki kell széttörnie álmokat s ívelt reményeket, a tényeket már közölték vele a kapuban. Így sétál tehát, ezúttal a könyvtárból ki, hogy fogadja a vendéget, s meghallgassa, miért is óhajtja látni apródját, vagy jobb híján, őt. A rendház épületének előterében találkoznak tehát, ott veszi át a váratlan vendéget az addig elvezető kapuőrtől.*
- Üdvözlöm rendházunkban, Kyssa hozta! Morganus Yl Chays vagyok, a Szellemlovagok nagymestere. *kezet nyújt, ha amaz elfogadja a parolát. Kezével mutatja az utat, merre lelnek egy üres szobát, hol leülhetnek beszélni, remélhetőleg zavartalanul.*
- Ha jól értem, az ifjú Arturius úrral lett volna beszéde. Sajnálattal tudom megerősíteni a tényt, hogy jelenleg nincs közöttünk, s azt sem tudnám megmondani, mikor tér vissza városunkba... De ha az én fülem is hasznos ügyében, úgy meghallgatom, talán még szavamat is adhatom egynémely dolgokról... *Becsukja az ajtót, majd leül egy székre, s vele szemben is van lehetőség erre, cselekednie a másik Mor-Bainnek.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Severin Mor-Bain #289235 | 03.14 15:40:47 |
174386 |[A kapuőrség, Severin fogadása]
*Örömmel tölti el a felismerés, miszerint a Szellemlovagok a kapuik
őrzésére kirendelt katonákat illetően is adnak a minőségre és az
udvarias viselkedésre, hiszen a jelenleg szolgálatban posztoló őr a
lehető legnagyobb előzékenységgel és segítőkészséggel fogadja annak
ellenére, hogy nyilvánvalóan nem lehet előzetes tudomása hősünk
jöttéről.
Az azonban nem válik kimondottan kedvére, mikor közlik vele a hírt, miszerint az ifjú Alexus jelenleg nem tartózkodik itthon, hanem Távolrévbe szólította a kötelesség. Ezen új fordulat több lehetőséget is felvet, hiszen kétségtelen, hogy jelen pillanatban hiába érkezett Sziklaöbölbe. Az első variáció szerint udvariasan búcsút mondhat az őrségnek és gwuffját megfordítva néhány nap alatt elügethet Távolrévbe, ahol tovább tudakolózhat rokona hollétéről. Ezen lehetőség azonban csöppet sincs Severin ínyére, hiszen az Ötbányáról ide vezető út is éppen eléggé fáradalmasnak volt mondható ahhoz, hogy pihenés nélkül rögvest tovább induljon, illetve Távolrév még távolról sem tartozik a legkedveltebb városai közé.
Igaz rendelkezik némi információval arról, hogy Révben is élnek Mor-Bainok, azonban a család másik ágát illetően nem rendelkezik túlságosan pozitív tapasztalatokkal és ismeretekkel, mégpedig olyannyira nem, hogy bátran elmondhatja, hogy jelen pillanatban nagyobb valószínűséggel sétálna be egy ritualistákkal teli Vahad-szentély ajtaján egy árva karddal a kezében, mintsem hogy látogatást tegyen révi rokonainál.
Bizonyos lehet továbbá abban is, hogy az ifjú Arturius is, amennyiben hitelt lehet adni a róla keringő szóbeszédnek, hasonlóan vélekedhet a távolrévi családtagokról.
A másik lehetőség már sokkal inkább kedvére való lehet, hiszen a kedves invitálásnak nem szívesen mondana ellen és talán a Szellemlovagok Rendházában kellően kipihenheti magát és információkat is gyűjthet rokonát illetően, illetve kétség sem fér hozzá, hogy itt nyugodt körülmények között várhatja be Arturiust.
Így is történt: gwuffját az őrség gondjaira bízva belép a Rendház kapuján és bizalommal követi az őrség tagját, aki reményei szerint olyasvalaki színe elé vezeti majd, aki kellő tudással és hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy a segítségére legyen.
Igaz ugyan, hogy a találkozást egyelőre halasztania kell, de ebben az esetben nem látni rajta túlontúl nagy csalódottságot, hiszen az udvaron végighaladva figyelmét különös módon kötik le a csodálatos épületek és Rendház kertjének kivételes szépsége. Ki tudja, talán eltölthetne itt néhány szép napot és a várakozás kínos órái helyett felüdülhet a Rendház felfedezése és a Szellemlovagokkal való vidám társalgás közben.
A hír, miszerint rögtön a nagymester színe elé kerülhet, meglehetős izgalommal tölti el. Igaz ugyan, hogy maga is lovag és mint ilyen, nincs mitől tartania, de elmondható az is, hogy Ötbányán eleddig nem volt alkalma ilyesféle méltóságok társaságát élvezni. Kétsége azonban nincs afelől, hogy a Szellemlovagok Vezetőjének bölcsessége utat mutathat neki és talán tőle magától is megkaphatja a választ azokra a kérdésekre, melyeket eredetileg Arturiusnak kívánt feltenni.*
Fegyver: Csorba penge Páncél: Impbőr vért
Az azonban nem válik kimondottan kedvére, mikor közlik vele a hírt, miszerint az ifjú Alexus jelenleg nem tartózkodik itthon, hanem Távolrévbe szólította a kötelesség. Ezen új fordulat több lehetőséget is felvet, hiszen kétségtelen, hogy jelen pillanatban hiába érkezett Sziklaöbölbe. Az első variáció szerint udvariasan búcsút mondhat az őrségnek és gwuffját megfordítva néhány nap alatt elügethet Távolrévbe, ahol tovább tudakolózhat rokona hollétéről. Ezen lehetőség azonban csöppet sincs Severin ínyére, hiszen az Ötbányáról ide vezető út is éppen eléggé fáradalmasnak volt mondható ahhoz, hogy pihenés nélkül rögvest tovább induljon, illetve Távolrév még távolról sem tartozik a legkedveltebb városai közé.
Igaz rendelkezik némi információval arról, hogy Révben is élnek Mor-Bainok, azonban a család másik ágát illetően nem rendelkezik túlságosan pozitív tapasztalatokkal és ismeretekkel, mégpedig olyannyira nem, hogy bátran elmondhatja, hogy jelen pillanatban nagyobb valószínűséggel sétálna be egy ritualistákkal teli Vahad-szentély ajtaján egy árva karddal a kezében, mintsem hogy látogatást tegyen révi rokonainál.
Bizonyos lehet továbbá abban is, hogy az ifjú Arturius is, amennyiben hitelt lehet adni a róla keringő szóbeszédnek, hasonlóan vélekedhet a távolrévi családtagokról.
A másik lehetőség már sokkal inkább kedvére való lehet, hiszen a kedves invitálásnak nem szívesen mondana ellen és talán a Szellemlovagok Rendházában kellően kipihenheti magát és információkat is gyűjthet rokonát illetően, illetve kétség sem fér hozzá, hogy itt nyugodt körülmények között várhatja be Arturiust.
Így is történt: gwuffját az őrség gondjaira bízva belép a Rendház kapuján és bizalommal követi az őrség tagját, aki reményei szerint olyasvalaki színe elé vezeti majd, aki kellő tudással és hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy a segítségére legyen.
Igaz ugyan, hogy a találkozást egyelőre halasztania kell, de ebben az esetben nem látni rajta túlontúl nagy csalódottságot, hiszen az udvaron végighaladva figyelmét különös módon kötik le a csodálatos épületek és Rendház kertjének kivételes szépsége. Ki tudja, talán eltölthetne itt néhány szép napot és a várakozás kínos órái helyett felüdülhet a Rendház felfedezése és a Szellemlovagokkal való vidám társalgás közben.
A hír, miszerint rögtön a nagymester színe elé kerülhet, meglehetős izgalommal tölti el. Igaz ugyan, hogy maga is lovag és mint ilyen, nincs mitől tartania, de elmondható az is, hogy Ötbányán eleddig nem volt alkalma ilyesféle méltóságok társaságát élvezni. Kétsége azonban nincs afelől, hogy a Szellemlovagok Vezetőjének bölcsessége utat mutathat neki és talán tőle magától is megkaphatja a választ azokra a kérdésekre, melyeket eredetileg Arturiusnak kívánt feltenni.*
Fegyver: Csorba penge Páncél: Impbőr vért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617 |
03.13 21:58:56 |
174151 |
[A kapuőrség, Severin fogadása]
- És viszont, Ön is uram, Kyssa hozta! *mondja az őr, miután fejét felé fordítja a bóbiskolásból. Figyelemmel hallgatja végig az érkező beszédét, kilétéről és érkeztének okáról, majd emlékezetében kutathat, mert egy pillanatig hallgat.*
- Arturius úrfit keresné? Félek, megkésett, mert elröppent Révbe, ha igazak a beszédek. De ha mással is alkalmas a beszéde, úgy bevezettetem, igénye szerint... *vonogatja előbb vállát, hogy sajnos nem tud előteremteni megnevezett személyt, ő csak egy egyszerű kapuba kirendelt közlegény. De azért az őrszobára beszól:*
- Egy Mor-Bain úr kíván kihallgatást kérni, feltehetőleg egy lovagparancsnoktól. Ha maga a nagymester is ráér, tudassátok őt is, talán meghallgatja... *majd int, beljebb kerülhet, ő már biztosan nem állja el útját, nem látja okát, rossz szándékban járna.*
- Kerüljön beljebb, hátasát majd bevezetik az istállóba! Útját meg majd mutatják oda, hova sorsa vezeti...
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Severin Mor-Bain #289235 | 03.13 19:48:25 |
174078 |
[A Rendház előtt-Severin érkezése]
*Egy hamuszürke gwuff haladása keltette hang veri fel a Rendház békés
és hagyományos esetben háborgatásra minden bizonnyal méltatlan
csendjét, azonban talán a kapuban posztoló őrség nem fog túlzottan
neheztelni a hívatlan és bejelentés nélkül érkező vendég miatt, ha
megtudják nevét és jöttének valódi okát.
Bizony hosszú idő telt el azóta, hogy a gwuff nyergében utazó személy
elhagyta Sziklaöböl városát, hogy édesanyjával együtt a távoli és
meglehetősen zord éghajlattal rendelkező Ötbányán keressenek menedéket
és az akkor még gyermek Severin felnevelésére alkalmas környezetet.
Ezen vágyuk tökéletesen teljesült a Törpék Városában, hiszen az ott
tapasztalt nem mindennapi és más városok polgárai által okkal csodált
miliő kiválóan megfelelt a gyermek igényeinek. Az azóta eltelt több,
mint harminc év alatt Severin deli férfiúvá növekedett és műveltségben,
valamint a lovagi erények gyakorlatában biztonsággal felvehette a
versenyt akármelyik ötbányai lovaggal, ám a közelmúlt eseményei mégis
arra késztették, hogy megszokott környezetét feladva visszatérjen
születésének helyére, hogy a számára eleddig ismeretlen rokonától
megkapja a válaszokat származását illetően.
Hősünk ugyanis nem kisebb família tagjának vallhatja magát, mint a
Sziklaöbölben élő Mor-Bain ág és ezen származás biztos tudata volt az,
ami eddigi életét alapvetően meghatározta mind a hitvallás, mind a
nemesi életmód gyakorlásának terén. Hiába kellett különböző okok miatt
búcsút mondania Sziklaöbölnek és a Családnak, Severin mindig is büszkén
viselte nevét és önérzetén azon tény sem ejthetett semminemű foltot,
hogy apa nélkül volt kénytelen felnőni. Anyja, a művelt és fiatal
éveiben csodálatos szépséggel bírt hölgy megadta számára mindazt, ami
pótolhatta azt a hiányt, amelyet az apa távolléte jelentett a fiú
számára és eleddig nem is állt volna szándékában a visszatérés, hacsak
rokona, az ifjú Arturius híre el nem jutott a fagyos Ötbánya vidékére
és hozzá magához.
Ezen hír nagy mértékben kavarta fel hősünket, hiszen ő maga sohasem
szerzett tudomást korábban arról, hogy él még rokona Sziklaöbölben.
Mivel hitte is, meg nem is a híreszteléseket úgy gondolkodott, hogy a
lehető legbiztosabb mód az lesz, ha saját maga kerekedik fel és
győződik meg a szóbeszéd igaz, avagy hamis voltát illetően.
A városba érkezés után nem sokkal sikerült tudomást szereznie arról,
hogy az öbli Mor-Bain család már generációk óta a Szellemlovagok
Rendjében tevékenykedik meglehetősen magas szolgálatban, így alapos
tudakolózás után úgy döntött, felkeresi a Rendházat és saját maga kér
felvilágosítást családját illetően.
Miután a különösen jó karban lévő értékes csatamén megáll a Rendház
kapuja előtt, hősünk a nyeregből lepattanva a kapuhoz megy, hogy a
remélhetőleg éppen szolgálatot teljesítő őrtől bebocsájtást kérjen.
Severin egyébként meglehetősen elegáns fekete ruházatot visel, amely
bár némiképp elvásott a hosszú út alatt, még mindig értékes tanújelét
adhatja annak, hogy nem mindennapi embernek ad védelmet az időjárás
viszontagságai ellen és biztosít kifogástalan megjelenést a
társaságban. Arca nemesen metszett, különlegesen szép vonásokban
gazdag, melyek mintha tehetséges mester alkotásai lennének és az
összképet méltó módon koronázzák meg a kivételes bölcsességet eláruló
zöld lélektükröt és a körülbelül az álláig élő sűrű fekete hajkorona.
Arcán egyébként különleges szomorúság árnya fedezhető fel, mely bár
néhanapján hajlandó félrevonulni egy apró mosoly kedvéért, általában
alapjaiban határozza meg hősünk kisugárzását.
Miután gwuffját kellemes hangján maradásra intette, a kapuban szolgálatot teljesítő őrhöz megy és udvariasan szólítja meg.*
-Légy üdvözölve, Uram. Kérlek, amennyiben egyéb tevékenységed nem
akadályoz benne, légy segítségemre egy meglehetősen fontos ügyben. Az
én nevem Severin Mor-Bain és szeretnék bebocsájtást nyerni a Rendházba,
valamint audienciát kérni a Rend valamely nagyobb befolyással bíró
tagjától, lehetőség szerint magától Arturius Úrtól, amennyibe itthon
találom.
*Őszintén reméli, hogy szavai segítőkész fülekre találnak és hamarosan
feltárul előtte a Rendház kapuja. Fegyverként csupán egy kardot visel
derekára erősítve, valamint egy könnyű vértet az esetleges támadások
kivédése érdekében, ám tökéletesen tisztában van vele, hogy jelen
helyzetben nem érheti bántódás, hiszen barátként érkezett.*
Fegyver: Csorba penge Páncél: Impbőr vért
