Furcsán érezte magát. Borsózott a háta
valamitől. Bár ez nem nagyon lepte meg, ha éppen csatába készülődtek. De ez
most valami más volt. Enyhe rosszullét fogta el, ám gyorsan leküzdötte. Ne
mutassa senkinek sem, főleg nem előljárójának s társainak.
A következő pillanatban már arra eszmélt
fel, hogy gyorsan ügetnek a mezőn. Apró vízcseppek tükröződtek a friss füvön. E
késő őszi hajnalon azonban mást is hordott a szél, nem csak a harmat üdítő
illatát. Beleszagolt a levegőbe s majdnem eltüsszentette magát. Kivételesen
érzékeny orra volt még társai közt is. S ez az illat beleivódott az agyába. Sok
csatát megélt már az idők során s sok helyen megfordult, de ezzel a szaggal még
nem találkozott sehol sem. Így idegesen hegyezte a fülét.
Több napja utaztak. Mindenki ideges és
feszült volt a táborban, ez volt a legrosszabb. Bár minden csata előtt kellemes izgalom járta át
az embereket és a pónikat egyaránt. De már több hónapja valami más is
körbelengte a helyet. Suttogtak valami rémes nagy állatokról s valamiféle nomád
törzsről, akik be akarnak tőrni hazájukba. S el is érték a határt nyugaton.
Azért is mennek, hogy ezt megakadályozzák, bármilyen eszközzel. De ez a szag!
Elképesztően undorító. Valami fémes és éles
szag, mely beeszi magát mindenhová, főleg az orrba. Valamiféle kísérteties érzés
is átjárja az egészet. Olyan túlvilági, enyhén édes szag, mintha a rothadás egy
kezdeti fázisában találnánk egy állatot. De hogy milyet, az a legnagyobb
kérdés. A szag alapján még nem találkozott ilyen állattal. Aztán félelem suhan
át rajta. Ezek nem természetes lények lehetnek.
A többiek úgy ebédidő táján letáboroztak.
De ő csak áll s mereven kémleli azt a tájat, ahonnan valószínűleg érkezhet a
szag. Már mindenkin érződik a csata keltette hév. A pónik idegesen kaparják a
földet. De azt a szagot, láthatóan és érezhetően, még nem érezi senki, rajta
kívül. Az ételhez nem nyúl még akkor sem, mikor társai egyre inkább próbálják
rávenni az étkezésre. Csak rázza a fejét, de nem szól egy szót sem.
Aztán lassan és kínosan mindenki
összeszedte cókmókját s egy bő fél óra múlva már ügetnek is tovább. Kora
délután volt, amikor a közel 2000 lelket számláló csatapóni-lovasság
megtorpant, szinte egyszerre. Mindenki kérdezősködött s szomszédjától vajh, mi
történhetett elől. Aztán, mint egy hullán, söpört végig az egész társaság a
Szag. Sorra némultak el az emberek és fintorogva kémlelték a tájat. A
legrosszabb az volt az egészben, hogy eme szag egyszerre vonzotta őket és
taszította. De annyi bizonyos, hogy gazdái nem épp a jótét lelkek közé
sorolhatók... A pónik még idegesebben kapálták a földet. Lassan vezették utána
a csapatot, folyton figyelve a síkságot, de az elszórt ligeteken kívül nemigen
találkoztak semmivel. Néha-néha üres tanyákat hagytak maguk mögött, lakosaik
már jó régen keletebbre húzódtak. A táj elburjánzott, csupán a főbb útvonalak
maradtak meg úgy, ahogy voltak, hol homokosan, hol pedig kövesen.
Úgy késő délután, mikor a Nap már csak
három órányira volt attól, hogy elnyelje a föld, a szag egyre jobban erősödött.
Ismét megtorpantak s az előörs kiküldött egy felderítőt, ami úgy fél óra múlva
vissza is tért, de hátából egy fekete nyílvessző állt ki. Póniját alig lehetett
lenyugtatni. Mikor végre nagy nehezen leszerszámozták, az felágaskodott.
--------------------------------------------------------------------------------
2006.04.05 - 26.
Esbeth Isithrade #27961
*valahol mélyen nem ad igazat Kuhulin
szavainak. Unikornis? Képtelenség. Egyszerűen lehetetlen. Hangot is ad
meggyőződésének*
- Bármilyen állat is az, amely ilyen nyomot
hagy maga után, nem hiszem, hogy az unikornis lenne. *szól, miután lehajtott
fővel megadta a tisztességet a halottnak*
- Nézzétek csak meg jobban. Sokkal mélyebb
nyomokat hagy, mint egy átlagos unikornis. Olyan, mintha ültek volna rajta.
Vagy sokkal nehezebb jószág, mint azt hinnénk. A látszat néha csal. De én sem
vagyok tévedhetetlen. Nem minden
unikornis jó, ez is tény. Ámbátor megjegyezném, hogy nagyon elfajzott külsõ
hatás kell ahhoz, hogy egy unikornis meglévő semleges jelenlétét megzavarja s
olyan dolgokat tegyen vele, hogy a szerencsétlen állat öljön. Ritkán ugyan, de
van ilyen, ezt aláírom. *bólint rá egyet.* De ahhoz nagyon erős mágia kell...
*utolsó szavai szinte lógnak a levegőben, s valahogy rosszat sejt. De nem csak ő hanem más is. A mai eltévedt világban ki tudja, mire képesek egyesek?!
Elmélázását Robert megjelenése szakítja
félbe. Nem ismeri a fiút személyesen, de látszik rajta, hogy még gyermek. Hát
mi keresnivalója itt?
Görcsös rángásait látva odasiet Edin mellé,
s leguggol a gyermeki test mellé. Kezét a fiú mellére helyezi és összehúzott
szemöldökkel kémleli a vonagló testet*
- Vissza kell hozni... *szól Edninnek. Majd
feláll és lovához siet. Apró szütyőt és egy flaskát visz vissza olyan gyorsan,
hogy Edinnek fel sem tűnik távolléte.
A szütyőből apró leveleket vesz elő és
Robert orra alatt elmorzsolja azt. Fémes illat terjeng a levegőben és Robert
vonaglása némileg csitul. Az orra alá nyomja az elmorzsolt leveleket, majd a
flaskáért nyúl. Benedvesíti ujját és Robert száját bekeni vele, amely miatt a
fiú ajka egy rövid ideig arany csillogású lesz. Kinyitja kicsit száját és Isith
pár csepp folyadékot önt bele.
A fiú teste végképp elcsitul, izmai
kilazulnak és arcán röpke mosoly suhan át*
- Pár órát fog aludni s mikor felkel,
kutyabaja sem lesz. *szól Edinnek...*
--------------------------------------------------------------------------------
Esbeth Isithrade #27961
[KM]
*Fiffton Edinnek adja oda a levelet. Ám ha
Edin ki akarja azt bontani, bizony nagy meglepetésben lesz része. Ugyanis ahogy
fel akarná törni a pecsétet, az nem enged a jóból és Edin kezén égésnyom
jelenik meg, mely csíp és mar.
Varázslat?
Lehet.
Mágia?
Valószínű.
~A Szellemlovagok Vezérének Saját Kezébe~
Áll a felirat a barnás borítékon. Szálkás
és cirádás betűk alkotják a szavakat, mély hurkok kanyarognak a papíron.
Ha Fiffton kibontja a levelet, ez áll benne
röviden és tömören, igencsak lényegre törően.
~Ne menjetek sehova. Csak A HALÁL várhat
rátok.~
Ennyi.
Aláírás nincs.
Egyszerű és tömör. No meg baljós.
Ha Robert felébred, elmeséli nektek a levél
érkeztét. Az sem épp megnyugtató.
Rejtély övezi a levelet, annak feladóját és
igencsak szürreális mivoltát.
Valaki figyel benneteket, már régóta. Kémei
(vagy éppen ő maga) most is les benneteket s nem tudjátok, hogy az kicsoda
micsoda... Félve néztek körül, hátha megsejthetitek az ellen valahol. De
egyáltalán ellenség az, aki figyelmeztetett benneteket?
Javaslat: a falu nincs messze, ott
lepihenhettek és megvitathatjátok hogyan tovább. Egyáltalán legyen-e tovább?!
--------------------------------------------------------------------------------
Esbeth Isithrade #27961
[KM]
A falu:
Összesen körülbelül 15 házat lehet
megszámlálni. Mindegyik vályogból épült, ám a szalma vagy nádtető némelyről
leégett. Az ablakok betörtek, de egyiken-másikon nem is volt soha.
Egy, a többihez képest nagyobb ház lehetett
a templom, mely igencsak kezdetleges formát öltött. A torony alig emelkedik ki,
inkább hasonlít egy nagyobb kéményre, semmint egy templomtoronyra.
A falu közepén kisebb tér alakult ki. A
fagyott sárban mély szekérnyomok jelzik azt, hogy ez itt egyben a piactér is
lehetett. A tértől nem messze áll a kocsma, lengő s nyikorgó cégérét már
messziről halljátok. Ez az az épület, amely a legjobban rongálódott. Még a
templom az, ami a legbiztonságosabbnak tűnik az összes közül.
Magában az épületben három sor lóca
felborítva és összetörve fekszik. Kezdetleges oltár áll a túlsó végében, melyen
egy összekötött kévét tartó női alakot ábrázol, igencsak primitív módon.*
--------------------------------------------------------------------------------
John Kraizer #146701
~szegény Robert..nagy szolgálatot tett a
klánnak..ilyen fiatalon megtenni ezt az utat...nem semmi...engem is kikészített
hát még egy ilyen gyermeket.~
*Szomorúan figyeli a gyermek szenvedését,
nem tud mit tenni ha megpróbálna segíteni azzal valószínűleg csak rontana. Így
csak Esbeth ügyeskedését figyeli. Ő legalább ért az orvosság tudományához.
Mikor a levél előkerül a tasakból s Edin keze megsérül kérdőn felvonja
szemöldökét.*
~Varázslat?...apálykor?..érdekes talán nem
is varázslat talán csak valami, valami méreg. Ki tudja?~
*Kíváncsian várja a levélnek tartalmát s
mikor meghallja mi benne leledzik elszomorodik. Eddig is sejtett valamit,
ködösen. S csak futó gondolatként futott keresztül agyán nem is gondolta
komolyan, hogy követik. Akaratlanul körbe pillant, hátha észre vesz valami
gyanúsat de ha eddig se vett észre semmit se akkor most se valószínű, hogy az a
valami vagy valaki elárulja magát.*
--------------------------------------------------------------------------------
Fiffton de Rais #20055
-
Ne menjetek sehova. Csak A HALÁL várhat rátok. *Azzal a levelet összehajtja,
ezzel is jelezve a többiek felé azt, hogy végzett vele* - Hát ennyi áll benne.
Először is elmegyünk abba a faluba *Azt az irányt mutatja, amerre - úgy sejti -
a falu van* - Aztán keresünk ott valami biztonságosnak tűnő helyet, eszünk,
iszunk és pihenünk. Holnap megreggelizünk, s délelőtt harcosok összejövetele
lesz, vagyis mind egyenrangúan eldöntjük: akarjuk-e, illetve érdemes-e
folytatni az utat, vagy térjünk inkább haza? Természetesen a ceremónia
hagyományainkhoz hűen fog lezajlani, tehát aki inkább visszafordulna,
megteheti, de aki - jelek szerint legalábbis - a Halált választja, az követi a
kijelölt vezérét a tovább induló csapatnak. Kymel és Eqlissa... segítsetek
bennünket! *Azzal felpattan lovára, hisz a levelet a földön állva olvasta el, s
a közeli település felé veszi az irányt. Indulás előtt még megszólal* - A
Pupillust valaki hozza magával. Eléggé kimerülhetett már, rá is ráfér a
pihenés. A faluban az első biztonságos fogadónak tűnő helyre betérünk.
--------------------------------------------------------------------------------
Edin Grotemar #39654
*Edin egyetlen bosszúsága kettőre nő, tekintve hogy Fiffton visszaadja a
levelet, hogy aztán az jól megégesse Edin kezét. Sejtette a lovag, hogy nem lesz
ez jó, de hát mit volt mit tenni...
Most mér nem csupán hű apródját, a bátor
Robertet, hanem saját égett kezét is meg kell nedvesítse iszákjából, s ez nem
oly könnyű lóháton, egy kézzel még a kis félelfet is tarva. Indulnak, hogy
Fiffton lovára ugrik. A levél nem kongatott meg vészharangot a lovagokban, ez
biztos. Edin kitart majd, õ teljesíti a feladatot, ahogy eleddig nem hátrált
még meg sosem. A faluban való megpihenés azonban kiváló ötlet. El is indulnak,
s bizton oda is érenk, rövid időn belül...*
--------------------------------------------------------------------------------
grod Erig Kadar #145854
Kadar egy rövid imát mond a halott szerzetes
emlékére, majd újult erővel indulnak tovább, amikor is egy fiatal apród éri be őket egy levelet hozva Fifftonnak.
A lovag csak elismerően bólint a fiú
teljesítményére.
Nem mindennapi feladat egy ilyen úton
végigmenni még egy felnőtt férfinak sem, nem pediglen egy gyereknek.
Figyelmesen füleli, amint vezére felolvassa
a levél tartalmát, aztán csak mosolyog egyet.
-Hát ezt eddig is tudni véltük a beszámolók
alapján, de mi dacolunk a veszéllyel.- húzza el a száját cinikusan.
megrántja lova kantárját és tovább
tessékeli az úton a falu felé, mai már nem lehet oly messze...
--------------------------------------------------------------------------------
Tyron #138795
-Add ide nekem Robertet, majd hozom én*kezével Robert felé nyúlva
irányította lovát Edin mellé, mivel látta, nem tudja fogni a fiút is, meg a
sérült kezére vigyázni. A levél tartalmát hallva csak elhúzta a száját,
újdonság nem volt benne. Ha már választani kell, hogyan haljon meg, inkább a
többiekkel marad, a visszafordulás még csak eszébe sem jutott*
-A fiú*biccentett Robertre*- nagyon
kimerült. Kíváncsi lennék, mióta követ minket gyalogszerrel. Ami pedig a falut
illeti...te mire számítasz?*még mindig arra várt, hogy Edin átadja neki
Robertet, könnyebben tudta volna tartani. Közben a háta mögé nézett, keresve,
merre keveredett Kilian*
-Hova keveredtél? Ne gondold, hogy megúszod
a társaságunk. Edin, ha továbbra is ilyen fura pózban tartod Robertet*fordult
vissza*-vagy le fog esni, vagy a te kezed lesz rosszabb állapotban, úgyhogy
innentől kezdve nincs vita vagy ellenvetés, add át nekem, hozom én*lassan
haladtak a falu felé, de talán estére már elérik. Bízott abban, hogy valami
jobb szállásra találnak, mint a csűr volt, és talán sem goblinok, sem valami
árnyizék nem fogják megzavarni a pihenésüket*
--------------------------------------------------------------------------------
Edin Grotemar #39654
*Edin örömmel tesz eleget a kérésnek, mi felszólítássá növi ki magát az
ismétlés miatt. Nem mintha nem tartaná örömmel a kis hőst, apródját Robertet,
de tényleg mindenki jobban jár úgy. A fiú csak nem esik le, és Edin keze is
megfelelő bánásmódban részesülhet. A faluban majd kér Esbethttõl valami
kence-ficét, az égés nagyon kellemetlen tud lenni, még ilyen aprócska terület
esetén is...
A lovagok lassan elérik a falut -Robert már
Tyronnál pihen- és szállás után néznek.
Csakhogy az eléjük táruló látvány nem oly
nagyon biztató. Inkább lehangoló. Az épületek rossz állapotban vannak,
kérdéses, melyik nyújtana megfelelő táborhelyet...*
--------------------------------------------------------------------------------
Kilian #129716
-
Hmmm...
*Ez minden,
amit a levél tartalmához hozzá tud fűzni. Nem fél a haláltól, bár teljességgel
lehetetlennek tartja, hogy bármi baja essen
egy ilyen derék társaságnak. Társaiba vetett bizalma a félelem teljes
elnyomásához vezet. Egy vállrándítással elrendezi az ügyet.
Hátrébb lovagol és a mögöttük lévő utat
figyeli. Azért kíváncsi, mit is tartogat még számukra az út. Végignéz az
egybegyűlt lovagokon. Szája felfele görbül a látványra. Derék harcosok, nagyszerű
vezetők. Mi kell még?
Tyron hangjára közelebb lovagol hozzá.*
- Nincs akkora szerencséd, hogy nélkülem
kelljen végigjárnod az utad! Még a túlvilágon is az én énekem fog kísérteni!
*Nevet fel. Útjukat tovább folytatják.
A falu egyáltalán nem olyan, mint amire
számítottak. Csak egy kihalt település, rozoga viskókkal, és egy nem sokkal
biztatóbb templommal. Kilian leszáll a lováról, és bekukkant néhány házba. Pár
percnyi nézelődés után Edin elé áll.*
- Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, ez
a falu kihalt...
--------------------------------------------------------------------------------
Tyron #138795
-Úr isten*nyögött fel szörnyülködve Kilian ígérete hallatán*
-Akkor a pokolra fogok kerülni? Mert csak
az lehet, ha egész nap a fals hangodat kell majd hallgatnom*Roberttel a karjai
között érték el végre valahára a falut, ám a látvány nem éppen szívderítő*
-Szellemfalu*ez volt az első, ami eszébe
jutott a kihalt környéket látva, ami siralmas képet mutatott. nyikorgó cégér,
romos házak....még a háta is megborsódzott tőle. Kilian mellett ő is
megállította lovát, s fejcsóválva nézett végig a házakon*
-Van itt egy olyan ép épület is, ahol majd
az éjszakát tölthetjük a lovakkal együtt? Attól tartok, hogy beszakad alattunk
a padló, ha valamelyik házba betesszük a lábunkat*óvatosan mozdította meg a
karját, nem tudott úgy leszállni, hogy közben Robertet is tartsa*
-Kilian, ha már úgyis állsz, vedd már egy
pillanatra kis barátunkat, ha megkérhetlek, nem tudok leszállni és tartani is
egyszerre. Utána majd visszaadhatod, viszem én a kölyköt*
--------------------------------------------------------------------------------
Kuhulin #137700
*
Utolérve a temetés után a többieket, magában csodálattal adózik a kis
Robertnek. ~ Igazi kis "Szellempalánta" ! ~ Gondolja, s mivel látja
hogy az apród bajai orvoslásra kerültek Esbeth által, csak félhangosan mondja
ki: * - Én nem mennék be egy épületbe sem ebben a kihalt faluban. Nem is fogok.
Inkább künn éjszakázom Morcossal a platánfa alatt, s őrködöm is egyúttal. A
rosseb ebbe a titokzatos útba! * Morog maga elé, s a nyeregkápa mellől
leakasztott kulacsból nagyot húz. Ahogy leemeli a szájáról, Tyron kezébe
nyomja. * - Igyatok ti is, s ezt a szegény gyereket is itassátok meg! Jóféle
törköly. Ettől a halott is talpraáll, nem ez a kis hebehurgya! * Tulajdonképp
játssza csak az eszét, de a lelke mélyén már most a szívébe fogadta Robertet. *
--------------------------------------------------------------------------------
grod Erig Kadar #145854
Kadar hallgatja Tyron és Kilian élcelődését és
ettől az öreg lovag szája mosolyra húzódik.
*Ki van zárva, hogy egy ilyen válogatott
társaságnak bármi baja essen,
még akkor sem, ha egy egész káoszlégió támad rájuk.* elmélkedik a lovag,
miközben elérik a falu határát.
Távolról nem is néz ki olyan rozzantnak és
elhagyatottnak, de mikor beérnek az első utcákba, a látvány lesújtja a férfit.
-Remélem a valaha volt lakók elköltöztek,
nem pedig meghaltak, mert akkor it iszonyatos vérfürdőnek kellett lennie.-
jegyzi meg észrevételét, aztán megcélozza a templomot, hátha az megfelel
szállásnak.
Megáll a templom ajtajában, majd kardját
előhúzva lép be tárja ki a félig leszakadt ajtót.
A látvány nem éppen biztató, de a romos
belső ellenére igen tág, még a lovak is kényelmesen elférnek bent.
Kicsit beljebb lép, hogy jobban szemügyre vegye
a belteret.
*Vastag falak, erős ajtó, kicsi ablakok, lyuk a tetőn, ahol a füst kiszáll. Pont jó.* hátrál ki a templom épületéből és
elkezd integetni az ajtóba.
-Jöjjön ide mindenki! Azt hiszem megvan a
szállásunk!- integet tovább, kezében kardjával...
--------------------------------------------------------------------------------
Fiffton de Rais #20055
-
Kadar talált valamit *jegyzi meg halkan* - Talán még élet is van ebben a
faluban. Hogy is volt? "Ne menjetek sehova. Csak A HALÁL várhat
rátok." Igazság szerint - valljuk be őszintén - ha nem megyünk sehova,
akkor is a Halál vár ránk, csak biztosabbnak véljük azt a helyet, ahol vagyunk.
Tehát ijesztgetni, megrémíteni próbáltak... ennek ellenére holnap mindenki
eldöntheti, merre tovább. *Alig hallhatóan kimondott gondolatai végeztével
kihúzza magát a nyeregben, és odakiált Kadarnak* - Mondd, grod Erig, mit
találtál? *A válasz megérkezte előtt megsarkantyúzza lova oldalát, hogy az mozduljon
meg végre, s induljon el arra, merre ő szeretné*
--------------------------------------------------------------------------------
Kuhulin #137700
*
Leszállván Zimankóról, Morcost végigsimogatja, majd a hálás kutya kíséretében
Kadar mögött bepislant a templomba, majd vissza is lép. * - Én a lovammal és a
kutyámmal kint alszom a platán alatt. Nem tetszik nekem e hely. * Azzal biccent
egyet, s visszatér a lóhoz, melyet leszerszámoz, megitat és az abrakos
tarisznyába markolva tenyérből megeteti. Éjjeli fekhelyét gondosan elkészíti.
Feje a fa felé, a nyereg a fejtámla, a derékalj a pázsit. Jobb keze mellett a
szablya, bal keze mellett a fokos. Csizmaszárában is meglazítja a tőrt, majd a
mellé telepedő kutyát átkarolva könnyű, de éber álomba merül. Utolsó gondolata
az, hogy holnap a nappali fénynél tisztálkodnia kell. Fáradt,de bizton tudja,
hogy még kvártélyozásra készülő társaira és állataira bizton számíthat.
Morcosnál és Zimankónál éberebb örség nem kell...
--------------------------------------------------------------------------------
Kilian #129716
Közelebb lép Tyron-hoz, és segít neki leszállni. Átveszi tőle a kis
Robertet. Az eddig történtek ellenére is mosolyognia kell, mikor a gyerekre
néz.*
- Az anyját! Kemény kis lurkó vagy Te ám,
hallod-e?
*Körbenéz, hol is tudná biztonságba
helyezni az apródot, hogy ne kelljen egész nap hurcolnia.
Kadar hangjának irányába indul. Ő is belép
a templomba. Ez a hely sem sokkal biztatóbb, mint kint bármelyik ház, de még
is, itt az egyik padon fekteti végig a fiút. Talán egy szent helyen nem éri
baj. Legalább is nem akkora, mint bárhol máshol.
Kisétál a templomból, és kutakodni kezd.
Dulakodás, harc nyomait keresi. Arra szeretne rájönni, hogy a lakosokat
megölték, elhurcolták, vagy önszántukból távoztak innen.*
--------------------------------------------------------------------------------
grod Erig Kadar #145854
Kadar vezére hangjára felkapja a fejét és széles mosoly kíséretében
nyugtázza, hogy valaki a csapatból értékeli a megfigyelő képességét.
-Uram!- kezdi katonásan a tőle megszokott
módon -A templom falai erősnek tűnnek és még az ajtó is masszív, talán van elég
hely a lovaknak és nekünk, hogy az éjszakát bent töltsük.- zárja szavait,
aztán Kilianra terelődik a tekintete, hogy mit is csinál , aztán látja, hogy a
kis Robertet fekteti le az egyik padra, ami miatt egy kis atyai mosoly fut
végig arcán.
Bár soha nem volt öröme a gyermekáldásban,
de mindig is szeretett volna egyet, akit kinevelhetett volna igazi
Fénytitánnak, mivel ő maga is az volt valaha mielőtt önkéntes száműzetésbe
vonult...
--------------------------------------------------------------------------------
John Kraizer #146701
*John örül, hogy végre megérkeztek a faluba.
De azonnal el is komorodik. Nagy ünnepségre számított, most, hogy megjött a
felmentő sereg. E helyett mi fogadja őket siralomház.*
-Egy temető is boldogabb hely ennél...
*Jegyzi meg halkan magában. Megsarkantyúzza
lovát és ledolgozza hátrányát. Elől a csapat válaszúthoz ér néhányan a
templomban akarnak aludni néhányan vagyis Kuhulin pedig kinn akar
aludni.Kuhulin nem is odázza el a dolgot és lefekszik aludni a nagy platán fa
alá. John is egyet ért vele.*
-Én is inkább itt kint aludnék, jobb
szeretek a csillagos ég alatt aludni.
*Leugrik lováról. Szépen lassan odavezeti a
fához kiköti majd leszereli és ad neki némi táplálékot. Morcos felkapja fejét
és figyeli John tevékenykedését. Miután megnyugszik, hogy senki sem akarja
bántani gazdáját lehajtja fejét és éber álomba szenderül. John még pár percig
szöszmötöl, hátát neki veti a fa törzsének. Lassan a csapat többi tagja is
elszenderül a templom védelmében. John nem tud aludni. Köpenyét magára teríti,
s táskájából elő veszi a pipáját. Meggyújtja s halkan pöfékelve ül az
éjszakában. Jobb keze kardja markolatán pihen s azt cirógatja. Messziről csak
pipájának izzása látszik s a lovak kör vonalai.*
--------------------------------------------------------------------------------
Tyron #138795
*Előbb Kuhulintól vette el a felajánlott
itókát, bár ebből Robertnek azért nem adott*
-Én elfogadom, de Robert nem fog belőle
kapni, azért még kissé fiatal ehhez*két korty után adta vissza a kulacsot,
mikor végre valahára Kilian is méltóztatott megmozdulni, és megfogni Robertet,
amíg leszáll*
-Kemény legény? Inkább felelőtlen*felkapva
a vékony fiút kantárszáron vezetve lovát követte Kiliant és Kadart, megnézni,
hol is lehetne letáborozni. A templom kívülről sem volt valami
bizalomgerjesztő, belülről pedig egyszerűen katasztrofális volt, bár az igaz,
ez volt a legerősebb építmény a faluban, ahogy elnézte. A tető ép volt, nem
ázhatott tehát be egy esetleges esőtől, és nem látott hátsó ajtót, ami csak jó
lenne számukra. Hogy por van és felfordulás....neki mindegy, csak száraz
legyen, és ne támadja hátba semmi és senki őket*
-Aludtam már rosszabb helyeken is*maga elé
motyogva állt Kilian mellett, Kuhulin távozását azonban homlokráncolva
figyelte*
-Nem lenne biztonságosabb inkább itt, egy
zárt területen éjszakázni, mint kint, a szabad ég alatt?*
--------------------------------------------------------------------------------
Edin Grotemar #39654
*A többiek felderítenek és intézkednek, jól
teszik. Edin Fiffton mellé léptet, s vezérének magyaráz a látottak alapján.*
- Nem is tudom mi lenne a jó... *csóválja a
fejét, nagy hallgatások közt. S ezen mozdulatsora egye erősödik, látván a
történések irányát.*
- Az viszont nem jó, ha már most
klikkesedünk... Egy csapat egy szállás. *ez semmi jóra nem vezet,
felaprózódnak, szétválnak, legyengülnek. Ők együtt erősek, hisz erejük
létszámukban és hitükben rejlik. Az ellenség viszont titokzatosságában és
elrettentő erejében bízhat. Illetve nem bízhat semmiben! Esélye sincs! Edin
majd megmutatja...*
--------------------------------------------------------------------------------
Fiffton de Rais #20055
-
Helyes meglátás, Edin *válaszolja, azonban ahelyett, hogy kiadná az ukázt,
leszáll a lováról, hozzáköti annak kantárszárát egy, a templomhoz közeli fához
vagy kerítéshez, - valamelyik csak akad - aztán belép a környék legjobb
épületébe. Három sor lóca lehetett itt hajdanán, de valami vagy valaki komoly
kárt tett bennük, s az még csak a jobbik eset, ahol fel van döntve eme
ülőalkalmatosság. Mindezek után az oltárra terelődik a figyelme: kévét tartó
asszonyság. Kétsége sincs a felől, hogy valamiféle termékenység istennő lehet,
vagy annak földi mása, hisz a szimbólumok oly tökéletesen kiegészítik egymást,
s az egyszerű falusiaknak - különösen a nyomorúság idején - másra nincs is
szükségük. A szemle után a templom ajtajából szól a többieknek*
- A falu eléggé csendes... mondhatni
kihalt. Előfordulhat, hogy éjszaka újra rajtunk üt valamiféle szörnyhorda, s
mint mindannyian tudjuk, egységben az erő. Valamiért az oltár közvetlen
környékén nem volt pusztítás, ezért úgy gondolom, biztonságosabb helyet nem
találhatunk magunknak, mint a templom. Ma itt alszunk, holnap reggel pedig
mindenki eldöntheti, visszatér-e a Szellemkastélyba vagy folytatja velem az
utat. Lóról! Vacsorához készülj! Fegyvert készenlétbe helyezz! Őrségváltást
evés közben megbeszéljük *Azzal saját hátasához baktat, s a nyeregtáskából
ételt s italt vesz elő, majd ellenőrzi, hogy nála van-e a kardja. Meglepő lett
volna tán, ha rájön, nincs. Ám a meglepetések még csak később következnek...*
--------------------------------------------------------------------------------
John Kraizer #146701
*Johnt elmélkedéséből Fiffton parancsa
zavarja fel. Megrázza fejét mintha egy mély álomból ébredt volna, pedig csak
messzi tájakat barangolt be elméjével. Sóhajt egyet s körül tekint, most
valahogy minden ijesztőbbnek tűnik mint pár órája. Elgondolkozik majd
feltápászkodik. Finoman meglökdösi lábával Kuhulint.*
-Kellj fel, megyünk kajálni.Hahó!!
*Meg egyszer megbökné Kuhulint, hogy
ébredjen de Morcos pillantása elveszi tőle a kedvét. Még párszor szól neki,
hogy ébredjen fel majd ő is bemegy a templomba. Pipáját eloltja, bevágja
zsebébe. Mikor beér elcsodálkozik.*
~milyen szép templom....lenne ha nem
rombolták volna le ennyire...~
*Köpenye szíját megszorítja, Hideg van.
Vagy csak így érzi. hirtelen eszébe jut valami. Tekintetével megkeresi Fifftont
majd odalép hozzá.*
-Uram, engedélyt kérek túl élők
felkutatására. Ha vannak még, csak elbújtak akkor megtaláljuk őket. Jobb lenne,
ha még besötétedés előtt biztonságba tudnánk helyezni őket. S talán
információkat is megtudhatunk tőlük.
*Katonásan kihúzza magát. Jobb keze kardja
markolatán pihen.*
- S ha szabad megjegyeznem, talán még ételt
is találunk. Mert nem tudom, hogy a többiek élelmileg, hogy vannak de én már
mindenemet megettem.
*Halvány mosoly fut végig arcán.*
--------------------------------------------------------------------------------
Kuhulin #137700
* Nyugodt, mély álmából John bökdösése és
Morcos morgása ébreszti fel. Johnnak már csak a hátát látja, amint a templom
felé tart. * - Nyughass Morcos! * Szól a kutyára tápászkodás közben. Bizonnyal
valami történt, vagy a vezérnek van közlendője. Ezért hát az álmot kidörzsölve
a szeméből útnak indul John után. Az őt követni akaró kutyát visszaparancsolja.
* - Itt maradsz és vigyázol a lovakra! * Aztán belép a templomajtón, s a vezér
körül gyülekező lovagtársaihoz lép. *
--------------------------------------------------------------------------------
grod Erig Kadar #145854
Kadar kiköti lovát vezére hátasa mellé,
aztán ő is visszatér a templomba, ahol egy lócát a falnak támasztva kényelmes
priccset kreál magának.
A behozott nyerget lefekteti a lócára, majd a
nyeregtáskából egy kis szárazhúst és kenyeret kapar elő, amivel sikeresen
belak, aztán fogja pokrócát és elheveredik a lócán, fejét a nyergen pihentetve
és már álomba is merül, ma nincsen kedve vitázni, se beszélgetni, a tegnapi
éjszaka kifárasztotta az öreg harcos...
--------------------------------------------------------------------------------
Tyron #138795
*Robertet kényelmesebben elhelyezve a vállán
kantárszáron vezette be a lepusztult templomba a lovát is, valamiféle szárazabb
helyet keresve, ahol lehetőleg nem fog törmelékre feküdni. Lábával az egyik
eldőlt lócát álló helyzetbe ügyeskedte, arra tette le Robertet, majd, mivel
mindkét keze szabad lett, gyorsan ellátta a lovat, majd magának is fekhelyet
tákolt össze összetolt lócákból, a padlót valahogy nem érezte hívogatónak.
Körülnézve a többieket is rendezkedésben találta, ki-ki a maga fekhelyét
készítette vagy éppen lovát látta el. Még bekapott pár falatot, Robertet
próbálta egy kis tiszta vízzel megitatni, majd mikor ő is szomját oltotta, a
fiú mellett letelepedve nyújtóztatta ki tagjait, kissé elgémberedtek a sok
nyeregben töltéstől. Még nem aludt el, csak hallgatta a többiek neszezését. Még
ha akart volna sem tudott volna rögtön elaludni, inkább a feje fölött lévő
repedéseket vagy a falfestményeket nézegette, közben a kinti zajokra fülelve*
--------------------------------------------------------------------------------
Kilian #129716
*Miután végzett a terület átfésülésével
(majd Esbeth közli, ha talált is valamit) a templom felé veszi az irányt.
Lovához sétál. Barátságosan megveregeti a nyakát. Egyoldalú beszélgetésbe kezd
vele, közben leszerszámozza. A már felszerelés nélküli hátast a többi ló mellé
vezeti, és ott kiköti. A zaboszsákot az orra elé köti. Nincs valami sok már
benne. Hamarosan élelmet kell szereznie a lónak, és magának is. A nyerget és a
nyeregtáskát a kezében cipelve lép be a templomba.
A fal mellé leteszi a dolgait. Leoldja a
hátáról a pallost. A sisakot a nyeregtáska mellé teszi. Egy pár pillanatig
elgondolkodik azon, hogy vajon a mellvértjétől is megszabaduljon-e, de azután
úgy dönt, bölcsebb, ha magán hagyja. Leül a földre, pallosát a két térdére
fekteti. A nyeregtáskából előkapart fenőkővel lassan, komótosan élezni kezdi a
fegyvert. Közben elmélkedik.
John kérdésére felkapja a fejét.*
- elnézést, hogy közbeszólok, de az előbb
néztem körül. És sok mindent találtam, de élő embert azt nem. Elnézést, hogy
közbeszóltam.
*Kér bocsánatot a beszélgetőktől, majd
visszafordul a munkájához. Miután végzett, egy kis kenyeret, szárított húst, és
némi vizet vesz magához.*
--------------------------------------------------------------------------------
John Kraizer #146701
*Kilian felé fordul s figyelmesen végig
hallgatja. Kicsit elszontyolodik örült volna egy kis esti kalandnak. De úgy
látszik Kilian már learatta a babérokat. Bocsánatkérő mosollyal visszafordul
Fifftonhoz és megszólal.*
-Bocsáss meg figyelmetlenségemért.
*Megvárja Fiffiton válaszát, majd kilépked
az ajtón. Közben még odasúgja Kuhulinnak.*
-Te, mégis jobb lenne itt benn aludni.
Szerintem az ajtó előtt legyünk, így őrködünk is meg közel is vagyunk a
társainkhoz. És nem is vagyunk benn.
*Halvány mosoly jelenik meg az arcán.
Karikás szemeiben vidám tűz lobban. Táskáját ledobja az ajtó elé, ott rádől és
köpenyébe burkolózva kényelembe helyezi magát. Zsebébõl újra előveszi pipáját,
meggyújtja majd halkan pöfögtetve hallgatja az éjszaka zenéjét.*
--------------------------------------------------------------------------------
Edin Grotemar #39654
*Ő maga sokáig várakozott kinn. A többiek
mozgására volt kiváncsi: ki mit csinál, merre indul. Sajnálattal látta a
szétaprózódást, de nem volt azok vezetője, csupán az Acéltáltosokat utasíthatta
volna. Csoportja azonban együtt maradt (mind a két fő) és az utasító hangnem
sem volt Edin sajátja. Talán a csatatéren jobban előtör belőle, mint ahogy a
goblinok elleni támadáskor is, de most nem indokolja semmi. Ha muszáj lenne tán
kérdéssel próbálna utalni a helyzet visszásságára.
A templomig lovagol, csupán ott száll le a
nyeregből. Mind maga, mind a ló nagydarab és így sem könnyű a a bejutás a falusi
templomba, lóháton képtelenség.
Kiköti az állatot a többiek lova mellé, a
mén mint mindig nyugodtan tűri a pányvázást. Az utolsó adag zab és répa kerül
elő, míg Edinnek már nincsenek tartalékai. Lassabban haladtak mint várta.
Egy padtákolmányra heveredik, amúgy
vértben, pihenni igyekezvén. Kardját maga mellett tartja, hisz arra akkor is
szükség lesz ha sietve kell felkelnie. Nehéz a mellvért és jól jön botként a
fegyver.
Hangos gyomorkorgása öblösen zeng az üres
épület falairól visszhangosan visszaverődve.*
--------------------------------------------------------------------------------
Kuhulin #137700
*
Halvány mosoly suhan át a kovács arcán, majd gyorsan visszasiet a platánfa
alatt Morcos őrizete alatt hagyott Zimankóhoz, s a ló nyerge mögé szíjazott
málhából egy kicsontozott, füstölt disznólapockát vesz elő. Néhány fej hagyma,
s egy cipó is előkerül a csomagból. Az illatra reagáló Morcost egy szelet
lapockával csitítja le, majd visszatér a templomba. Az oltárra semmiképp nem
tenné, ezért hát az egyik első térdeplőre helyezi az étket. * - Uraim! Megnyílt
a terülj-asztalkám! Sorjázzatok ide, s ép bendőtökbe ép falatokat kaptok! *
Közben már szeleteli a kenyeret, a lapockát és a hagymából is gerezdeket vág.
Meg nem pucolja, mert azt tegye meg, aki szeretné elfogyasztani. *
--------------------------------------------------------------------------------
Fiffton de Rais #20055
-
Rendben, John, keress túlélőket, de vigyázz magadra! *az utolsó két szót
megnyomja, hisz fontosabbnak tartja azt, hogy épségben túléljék ezt az estét,
mint sem azt, hogy esetleg élőre bukkanjanak ebben a
"szellemfalu"-ban. Még pár pillanat, és végez a lepakolással, a
templomban immár az összes holmi, mire az éjszaka folyamán szüksége lehet.
Mivel azonban a rend, mely jelenleg nem lakozik eme szent épületben, nem
megfelelő az igényeinek, ezért úgy dönt, ezt-azt elpakol, illetve áthelyez,
hogy kissé otthonosabbá tegye a belső teret. Jó fél órás munka után már talán
hozzá is láthatna a vacsorához, hisz a rend minimális szinten helyreállt.*
--------------------------------------------------------------------------------
John Kraizer #146701
*John kardját visszatolja hüvelyébe. A
dárdájához megy melyet a földbe vágott. Egy erős rántással kirántja a földből
és két kézre fogja. Körül pillant vajon hol is kezdje?. Egy szakadt tetejű
viskó izgalmasnak ígérkezik. Halk léptekkel odalopakodik és lenyomja a
kilincset. A zár nem enged, valószínűleg berozsdásodott vagy beszorult vagy
bezárták. John nem hagyja ennyiben. Hátra lép párat, vesz egy nagy levegőt és
nekirohan. Nagyot reccsen az ajtó ahogy az iszonyatos erő ránehezedik. A zár
elferdül de nem dől ki. John mégegyszer ráront az ajtóra, az már nem bírja és
egy fájdalmas reccsenéssel kinyílik. Johnt viszont a lendület viszi tovább és
berepül a szobába. Ott miután sikerül magához térnie, gyorsan körbe fordul.
Nincs senki sem. Léptei nyomán a por vastag rétege a levegőbe száll és ott
mérgezi a levegőt. Kettétört pad és egy épnek mondható kemence van az egyszerű
helyiségben. John köhögve kivánszorog a friss levegőre.*
~huh ezt elég bénán csináltam ha benn van
egy szörny biztos lekaszabolt volna...a következőt már jobban kell
csinálnom...*
*Egy percig még köhög majd elindul a
következő házhoz.Azt már lábbal rúgja be. Igaz kicsit lassabb ez a módszer de
legalább nem kaszabolja össze senki sem.*
--------------------------------------------------------------------------------
Tyron #138795
*Aludni nem tud, a többiek esznek vagy
pihennek, Fiffton pedig úgy tűnik, egy kis belső átalakítást végez. Mindenki
csinál valamit, egyedül Robert alszik, bár ez egyáltalán nem meglepő. Két
térdét átkulcsolva ült fel, már nem bírt egyhelyben feküdni. Éhes nem volt, már
evett, és most nem tudott magával mit kezdeni. John jó alkalmat adott neki,
hogy egy kicsit megmozgassa tagjait, szívesen tartott volna társával*
-John, várj, veled mennék*mire felpattant volna
a padról, a másik már el is tűnt, de már állva, kardját igazgatva fordult Ed
felé*
-Nem bánnád, ha vele tartanék? Egy embernek
nem túl biztonságos kint a sötétben, ki tudja, mivel akadhat össze.
Robert*intett a fiú felé*-alszik, vele nem lenne gond, úgyhogy ha nem lenne
gond, John után mennék*előbb Edin válaszát akarná meghallgatni, és csak utána
kimenni a "városba", de már türelmetlenül nézett hol az ajtóra, hol
Edre*
--------------------------------------------------------------------------------
Edin Grotemar #39654
- Nem. De óvatosan járjatok. *mondja, kisit
bólintásnak tűnik, amint felemeli fejét fekvő helyzetében.*
- Robet itt van közel, ő rendben lesz.
*engedélyezte Tyronak a dolgot. Jó, hogy
rákérdezett hű társa, de mindenképp elengedte volna. ő nem fogja megkötni az
Acéltáltosok kezét, hiszen ha Kilian is beérik mind tapasztalt harcosok
lesznek, csatákkal és sebekkel a hátuk mögött...vagyis izé.. a testükön. Egy
ellentmondó parancshoz már elég komoly indokok kellenek, Edin vélekedése
szerint legalább is.
Most ha a másik nem tud aludni, vagy
nyugtalanítja valami mindenki jobban jár a vállalkozással. Ő sem érzi magát
tétlennek és a csapat is előbb értesül a bajról. Edin fáradt, ő pihenni
szeretne. De tudja, ébernek kell maradnia...*
--------------------------------------------------------------------------------
Tyron #138795
*Bólint Edin szavaira, és már ki is sietett az
ajtón, Johnt megkeresni. Tétován állt meg előbb a templom előtt, előbb szemét
szoktatta a sötétséghez, és próbált rájönni, vajon merre is mehetett először
John. Nem kellett sokat gondolkoznia, melyik irányba is induljon, tőle jobbra
tompa zajt hallott, mint amikor valaki fát rugdos. A hang irányába indult, de
azért maga előtt tartotta kardját, a biztonság kedvéért. Már a ház sarkánál
járt, de még mindig nem látott senkit, amikor John tűnt fel az ajtón kívül,
úgyhogy kardját is lejjebb eresztette*
-Olyan hanggal vagy, hogy még a holtak is
idesereglenének*a lépcső alján várta meg, amíg társa lejön a pár lépcsőfokon,
és háta mögé intve kérdezte*
-Találtál valami érdekeset az előző
házakban?*
--------------------------------------------------------------------------------
John Kraizer #146701
*A
sötétségből egy alak bontakozik ki. John feszülten felemeli dárdáját és
óvatosan lelépked. Alakról azt mondaná Tyron de nem biztos benne. Ekkor az alak
megszólal. A hang biztos Tyrontól származik. John most már Tyron szavaira
koncentrál és nem arra, hogy hogyan döfte volna keresztül lándzsáját ha Tyron
helyett egy szörny várta volna. John a kérdésre fájdalmasan elvigyorodik.*
-Ha a túlélők meghallják az nem baj
legalább nem kell megkeresni őket..és ha a holtak idesereglenének..
*A vigyor lehervad arcáról és halvány
mosollyá fakul..*
-akkor lesz nekik nem mulass...
*Elindul a következő ház felé s közben
válaszol Tyron következő kérdésére.*
-Hát ha leszámítjuk a döglött patkányokat,
galambokat, törött üres cserepeket...
*Itt elakad mert egy erős rúgással
jutalmazza a bezárt ajtót. Piheg egy picit majd folytatja.*
- és a penészes kajákat..
*Itt újra elakad mert az ajtó még mindig
nem nyílt ki és egy újabb erős rúgással jutalmazza csökönyösségét.Az nagyot
reccsen.*
-akkor nem találtam semmit sem..
*Megtörli verejtékező homlokát és egy
kegyelem döfésszerű rúgással betöri az ajtót. Lándzsáját készen létben tartva
belopakodik a helységbe. Ott kihúzza magát és megnyugodva int Tyronnak hogy
bejöhet.*
-Mindenhol ugyanaz, elhagyott leégett
házak. De hátha elbújtak valahol a túlélők csak megijedtek.
*Lehajol és egy szőrös bőr darabot felhajt
mely nem rég talán szőnyegként szolgált. Ott a döngölt föld padlót kezével
végig simítja. Hátha talál egy csapóajtót mely a menekülteknek nyújt védelmet.
Szomorkodva feláll. Mégegyszer körül pillant az egyszerű helységben majd kifelé
indul.Közben még elgondolkozva odaszól Tyronnak. *
-A következőt te töröd be...az én lábam már
a faajtók puszta látványától is sajogni kezd..
*Elmosolyodik és kezével megsimogatja fájó
lábát.*
--------------------------------------------------------------------------------
Tyron #138795
-Egyszerűbb lenne akkor a harangot
megkongatni, nem gondolod?*John mellett haladva lépett a következő házhoz, és
ismét nagy zajjal, recsegve ropogva adta meg magát az ajtó, bár ami igaz, az
igaz, a sokadik rúgásra*
-Nincs valami kevésbé...fájdalmas
módszer?*fejcsóválva állt meg az ajtóban, a benti állapotokat látva azonban
elkomorodott. Felborított székek és asztal, por mindenhol, ételmaradék a
földön, egy-két patkány a sarokban....*
-Nem éppen vendégszerető környezet*néha
azért a válla fölött hátranézett, nem akart meglepetést, de úgy tűnik, itt sem
jutnak előrébb, és kicsit hátrébb lépve engedte ki Johnt*
-Szóval most rugdossak én? Hát....ha nincs
más módszer.....bár azért csodálkozom* nézett még vissza egy pillanatra a
házra, mikor már a következő felé tartottak*
-Miért zárták le a házakat? Ha sietve
csomagoltak és menekültek-már ha menekültek, és nem valami más miatt nincs
lakosság-, akkor az lenne ésszerű, hogy mindent tárva nyitva hagynak. Nem
értem*morogva lépett a következő ajtó elé, ismét csak zárt ajtó elé, és nagyot
sóhajtva, beletörődve sorsába emelte meg a lábát*
-Na jó, ha nincs más*durrr....*-A
fene....*még egy lendítés*durr...nagy reccsenéssel hasadt ketté az ellenálló,
kemény fa*
-Csak utánad*vigyorogva engedte előre
Johnt, ő már benne van a kutatásban*
--------------------------------------------------------------------------------
John Kraizer #146701
-Hacsak nincs egy baltád, mert nekem bizony
egy sincs s kardal dárdával talán még problémásabb lenne....ezeknek az ajtóknak
a kinyitása.
*Tyron kérdésére elgondolkozik. Fogas
kérdés. Amíg Tyron az ajtót bombázza a zárt ajtók okát kutatja fejében.*
~Hát igen az lenne a logikus...vajon
miért?...~
-hmm..
*Halkan sóhajt egyet majd dárdáját a
kezében tartva bemegy az ajtón. Feszülten figyeli a bent honoló sötétséget.
Miután megnyugszik hogy semmi sincs benn. Újra elgondolkozik a zárt ajtók
rejtélyén. Egy bizonytalan gondolat vetődik fel elméjében. Ezen gondolkozik míg
fölforgatja a helységet majd a kitépett ajtóhoz lép. Annak a zárát kezdi
tanulmányozni. Pár perc után diadalittas mosollyal az arcán feláll. Kezében
lóbálva egy nagy fadarabot mely a zár lehetett. Mosolyogva odalép Tyronhoz.*
-Valószínűleg ezek a házak már régen
elhagyatottak és az időjárás megviseli a vasszerkezeteket. Látod ez eléggé
megrozsdásodott és valószínűleg ezért nem nyílt ki.
*Kezével a rozsdás zárra mutat. Mégegyszer
körbepillant a helységben majd kifelé indul.*
-A következőt akkor majd betöröm
én..felváltva kényelmesebb lesz még van..
*Magában számolva körbe néz a kis téren.*
-12 ház. jó kis mulatság lesz...
--------------------------------------------------------------------------------
Tyron #138795
-Baltában sajnos nem bővelkedem, tehát marad a szétrugdosás. Úgysem
hiszem, hogy a néhai lakók felelősségre vonnának miatta*amíg John bent nézett
szét, ő kint maradt a tornácon, de azért annyit látott a gyenge holdfényben,
hogy odabent ugyanolyan állapotok uralkodnak, mint az előző házakban. John
vizsgálódását figyelte, ahogy a zárat vette szemügyre, feltételezésére pedig ő
is csak bólintott, a rozsdás szerkezet valóban megnehezítheti az ember dolgát*
-Ez már ésszerűbb lenne, mint az, hogy én,
mint menekülő, rémült ember még azzal bíbelődjek, bezártam-e magam mögött az
ajtót*az ötlet jónak hangzott, felváltva törnek-zúznak*
-12? Hajj....akkor jobb, ha felkészülünk
egy alapos lábfájásra, mire végzünk*a néma úton haladva kísérteties látvány volt,
ahogy a sötét ablakok élettelen szemként meredtek rájuk. Olyan érzés volt,
mintha őket figyelték volna....még a háta is beleborsódzott*
-Be kellett volna fogni Kiliant is.
Legalább megkímélte volna a lovát a sületlen beszédétől*egy eldőlt cirokseprűt arrébb rúgva
állt meg a következő ajtó mellett, és előbb kézzel nehezedett neki, hátha
enged, azonban csalódnia kellett*
-Rajtad a sor, hajrá*félreállt John
útjából, várva a fa nyekergését és recsegését, ahogy ropogva törik össze a
csizmák alatt*
--------------------------------------------------------------------------------
[KM]
*Jó döntés volt, hogy a
templomot választottátok. Vastag falai védnek a hidegtől, igen tágas és
viszonylag kényelmes, főleg a magtár után... S valahogy megnyugtatólag hat az
emberre az, hogy szent helyen táborozhat.
Fifftonnak jó meglátásai
voltak a tekintetben (is), hogy az oltáron lévő kép egy termékenység-istennőt
ábrázol.
Hajdanán ez a virágzó kis
falucska nem szűkölködött a termésben. Úgy tekintették, hogy Aliama istennő
akkor bőkezűen adományozott mindent a falunak. Ám valami átok szállhatott a
népre. Lehet, hogy az istennő haragudott meg a népre... Ki tudja?
Mindenesetre a föld már
nem adott annyi ajándékot méhéből. Elszikesedett, kiszáradt és már nem élt meg
annyi növény rajta. Mindez irreálisan rövid idő alatt történt.
A lakók csakhamar elhagyták
a tájat és termékenyebb vidékre költöztek, s maguk után hagyták házaikat,
templomukat és Aliamát... Szóltak hírek szörnyekről és egyéb szörnyűségekről...
S az utolsó család most
hagyta el a falut, mindörökre.
John és Tyron a
félhomályban kutakodnak valakik vagy valamik után. Ők is érzik, hogy nem fognak
sikerrel járni, de legalább megtesznek mindent. Mind a 12 ház felkutatása igen
sok idővel jár. Nagyrészüket lakat alatt, bezárva találjátok, ám van egy két
ház, amiben minden fel van döntve és kifosztva. Valószínű igencsak sietve
hagyhatták el a házakat. Mindegyik alaprajza igen kezdetleges két, maximum
három szobájuk van, általában nincs ajtó, mi elválasztaná őket egymástól.
Ám van egy ház, ami
messzemenően kiemelkedik a lakóházak sorából. Bár nem sokkal, de nagyobb, mint
a többi a környéken. Valószínű valami tehetősebb paraszté volt egykor, de
mostmár az enyészeté lett, idejekorán. Öt szobájában túldíszített berendezési
tárgyak leledzenek, általában felborítva.
Ám, hála Kymelnek,
találtok a konyhában némi szárított és némi romlott eleséget is és három üveg
bort. Utóbbi igazán nagy örömmel tölthet el titeket. Hiszen ha bebizonyosodik,
hogy ez a táj bora, akkor bizony kincset érő italt találtatok! Ma már ritkaság
a tari bor, és mindez igencsak felemeli a borok árát. s nem utolsósorban a
környék legteltebb izű és legfinomabb bora. Manapság már csak a Tari Nedűként
emlegetik.
Többet sajnos nem
találtatok. Se túlélő, se halott, se szörny és egyáltalán semmi nyom. S ami van
–gyújtogatás, dulakodás nyomai- az sem tegnapi. Hetek óta nem járt erre senki
és semmi. Ez gyanúsnak érzitek, de hát mit lehet mit tenni.
Lassan visszatérnétek a
táborhelyre, amikor fura nyöszörgést hallotok a kocsma mögül. Emberi hangnak
tűnik, de óvatosnak kell lennetek, hiszen ki tudja mi ólálkodhat kint.
De gyanútok alaptalan, ám
így is alaposan meglepődtök. Ugyanis, mikor éppen befordulnátok a kocsma mögé,
belétek rohan egy köpenyes alak, miközben segítségért kiabál. Kis híja, hogy
nem kaszaboljátok össze. A férfi a térdére esik előttetek és csuklyája
hátracsúszik. Gömbölyű és tarkopasz fejet láttok, amint az Tyron lábába
kapaszkodik.*
- Segítség...
segítsetek... az már nem segít.. elvétettem... segíts... *össze-vissza
hablatyol valamit teljesen érthetetlenül, néhol idegen csengésű szavak is
belefűződnek a szavaiba. A férfi öreg, ez hangjából és alkatából is kitűnik.
Szakadt csuhát visel és valószínűleg beleőrült az egyedüllétbe (vagy ki tudja
mibe...). Arca kerek és valamikor igen kövér ember lehetett, de a
megpróbáltatások sora beesetté tette arcát és igencsak kifogyott a csuhájából.
Szemei távolbarévednek és a némi őrült fénnyel csillognak. Ám van némi tiszta
pillanata, perce. Olyankor próbál értelmesen viselkedni és kérdezni. Mint ahogy
most is. Feláll, leporolja csuháját és mosolyogva néz Tyronra és Johnra*
- Üdvözlet néktek! Hetek
óta nem találkoztam senkivel, úgyhogy elnézést a viselkedésemért. Csak örülök,
hogy végre válthatok pár értelmes szót emberi lényekkel. Áh, de udvariatlan
vagyok. Engedjétek meg. Zizek Lavary vagyok és a Tar-hegyi monostorban voltam
szerzetes. Bennetek kit tisztelhetek? Csak így ketten az elátkozott földön?
Nincs véletlenül valami élelmetek? Némi pálinkának is nagyon örülnék...
*Kérdések halmaza s ráadásul piszok gyorsan beszél. Tyron és John szinte megdermedve
áll előtte és figyeli nevetését, ami olyan, mintha gyorsan és állandóan
csuklana. Aztán minden átmenet nélkül visszatér az őrültség fázisa*
- Segítsetek... kérlek...
mindent elemészt... mindent megszerez... nem kíméli a lelket sem... és... hnemu
alatarn... plutaria! plutaria! *szinte majdnem összeesik, ha Tyron nem tartaná
meg. Tanácstalanul néztek egymásra, de abban biztos egyetértek, hogy a
templomba kéne vinni, biztonságba és amúgy is... Hátha megtudtok valamit a
továbbiakat tekintve...
Így nagy nehezen a
kiabáló és tiltakozó papot a templomba viszitek.
Ám félúton visszatér ép
elméje s miután elhallgatott sivalkodásából, megtorpan*
- Hova megyünk? *kérdi
gyanakvóan* És mért nem válaszoltok?
--------------------------------------------------------------------------------
Esbeth Isithrade #27961
--------------------------------------------------------------------------------
Esbeth Isithrade #27961
*vezérének szavára figyel
fel. Figyelmét eddig lekötötte a négy szobor, s az öreg. Lehuppan lováról és
közelebb lép az öreghez és a kisebb facsoporthoz. Egy ideig tűnődve figyeli,
hangosan motyogva az érthetetlen szavakat. Majd Fiffton felé fordul*
- Ősrégi papi szavak.
Régen nem hallottam már ilyet. Egykor mágiához használták. Nagyon különleges
szavak ezek és titok övezi őket. Ismeretlenek előtt nem használják sosem, mert
fel lehet velük fedni az illetőt. Azt hiszem, ennek az embernek már teljesen
mindegy, ki hallja e szavakat *eltűnődik*
- Mindenesetre *szól kis
csend után* rendjében magas tisztet tölthetett be, lévén, hogy ezeket a
szavakat nem tanulhatja meg bárki. Ám nem ismerem oly nagyon e nyelvjárást, de
úgy hiszem, ugyanaz a jelentése, mint amit a közös nyelven tárt elénk. Nem
hiszem, hogy most már tudna használni mágiát. Ahhoz nincs túl sok ereje. *néz
vissza az öregre, aki vígan majszolja az ételt, amit kapott, ügyet sem vetve az
elfre és annak szavaira.
Isith még egy ideig
tűnődve nézi az öreget s kíváncsi lett, hogy mi okozhatta az őrületét.
Meghallja Edin szavát,
miszerint Robert felébred. Elmosolyodik, és a fiúhoz lép, Edin mellé. Kezét a
fiú homlokára teszi és elégedetten elmosolyodik*
- Szervusz, Robert.
Esbeth Isithrade vagyok. Hál’Illiének, a lázad már lement. Szépen gyógyulsz.
*úgy gondolja, nem szól a fiúnak felelőtlenségéről és meggondolatlanságáról,
hiszen az az első, hogy meggyógyuljon. De ami késik, nem múlik...*
--------------------------------------------------------------------------------
*hosszú várakozás után a
szerzetes egy pontra mutat. Ujját a sebtében rajzolt vonalak közé dugja és az
egyik vonalat el is tünteti*
- Itt van a bejárat
*mondja és csak nézi a port*
- Meg kell kerülni a
romokat. Ha ez megtörtént a fal mentén kell haladni tovább, egészen a szárny
végéig. Ott ha balra fordulunk, egyből a kétszárnyú ajtóba ütközünk. És biztos,
hogy észrevesznek bennünket. Mármint a szörnyek. És be kell bizonyítani a
bentragadt szerzeteseknek, hogy mi mellettük állunk. Erre van egy módszerem. De
ahhoz idő kell. Egy tíz-tizenöt perc. Addig pedig fel kell tartanotok a
szörnyeket. *miközben ezeket mondja, szeretetteljesen megsimítja botját és
elmosolyodik*
- Ha mindenki egyetért
velem, akkor hajrá! *feláll guggoló helyzetéből* Hogy meg fognak lepődni a
barátaim! *elkuncogja magát, ahogy társai arcára gondol, miközben azok
visszabámulnak rá.
A legcélszerűbb, ha minél
hamarabb az ajtóknál vagytok, így a lovak ebben nagy segítségetekre lehetnek.
Kantárszáron vezetve felfelé araszoltok a lépcsőn és ahogy kiértek a fényre,
meglátjátok, milyen nagy pusztulás temette maga alá a monostort. Mindenhol
leomló falak és törött oszlopok hevernek. Tiszta a levegő. Halkan –amennyire
lehet- kerülgetitek a romokat. Nem is ütköztök senkibe és semmibe. Ám hamarost
a romok végéhez értek, ahonnan már nyílt a terep. Ráadásul jópár száz métert
kell ügetni ahhoz, hogy a fordulóhoz érjetek. Ahol biztos, hogy vannak
szörnyek, mivel az az egyetlen bejárata a még épen maradt résznek.
De nem teketóriáztok
sokat. Hiszen arra nincs idő. Sebtében lóra szálltok és a kardok, íjak már a
kezekben vannak.
Elkezdődik a roham. Ahogy
kitörtök a romok közül, nem telik bele sok idő, hogy észrevegyenek benneteket.
Először csak ordibálást hallotok az elsuhanó szélben, majd egy kürtszó is
felharsan. Valószínű, hogy egy hasonló, mint az átlyuggatott goblin oldalán
láttatok. Ám erre nincs sok idő. Már is látjátok a szárny sarkából kirohanó
goblinok tömkelegét. El-el suhan mellettetek egy-egy nyílvessző, de
hál’Kymelnek, nem fúródik semelyik lóba vagy emberbe (elfbe se). Máris pendül jópár
íj tőletek is, aminek következtében jónéhány szörny holtan esik össze. Aztán a
lovak patái elvégzik a dolgukat. A forduló nincs már messze, de a roham
lelassult. Szükség van már a kardokra. A szerzetes eszeveszetten csapkod
botjával, miközben torkaszakadtából ordít*
- Ezt nektek, büdös
banda! Nesze! Te is kapsz! *ám ahogy észreveszi, hogy a roham lassult,
elkiáltja magát*
- A kapuhoz vigyetek!
Gyorsan! Különben meghalunk! *az előtte ülő ?????? hallva a szerzetes szavait,
megsarkantyúzza lovát és a többieknek kiáltva próbál előretörni. Pár méter és az
épület sarkához értek. A lóról immár célszerűbb leszállni és úgy vagdalkozni. A
tömegben immár ghoulok is feltűnnek, valamint ?????????? is.
